Gondolkodó ember

Dr Peter J. D'Adamo amerikai orvosnak jutott eszébe, hogy az "ideális" étkezés (amitől a legtöbbet fogysz/leginkább egészségesen tart) esetleg függhet attól is, hogy kiről van szó, vagyis lehet, hogy egy egészségesnek kikiáltott étel valakinek nem tesz jót, míg más esetleg pont egy koleszterinbombától lesz sokkal jobban. Nyilván nem lehet mindenkinek személyes diétát kitalálni, viszont van egy jellemző, a vércsoport, ami elég jól elkülöníti az embereket emésztésük szerint. Ennek alapján született a vércsoportdiéta, ami egyszerűen a vércsoport szerint bontotta szét az embereket, és mondta meg, hogy mi az amit jó, ha esznek, és mi az, amit nem. Ez persze elég népszerű lett, és sok követőre talált, de persze Dr D'Adamonak is élnie kell valamiből, így egy idő után továbbfejlesztette a dolgot, és kiadott egy új könyvet, ami magyarul még nem jelent meg, de érdekesnek ígérkezik.

A lényege az, hogy az embereket hat alcsoportba osztja be az alapján, hogy milyen genetikai örökséggel rendelkeznek emésztési profil szempontjából. A szétbontás most már nem csak vércsoport alapján történik, hanem ujjlenyomat, ízlelési képességek, ujjak hossza és a fogak alakja alapján is. Itt tehát egy tesztkészlet alapján tudja eldönteni az ember, hogy melyik csoportba tartozik, és a szerző szerint ez alapvetően meghatározza, hogy milyen betegségek fenyegetik, hogyan öregszik, milyen életmódot kell folytatnia, és mit kell ennie, hogy elkerülje a betegségeket, és minél tovább fiatal maradjon.

A hat alaptípus: a vadász, a gyűjtögető, a tanár, a felfedező, a harcos és a nomád. Ezek a variációk mind különböző helyeken és időszakokban alakultak ki és terjedtek el (most már valószínűleg az egész világra). Persze az egész nem független a vércsoporttól, és az ajánlott étrend is ahhoz hasonlóan alakul a vércsoportdiétához. A vadász és a gyűjtögető a 0-s vércsoport altípusai, a tanár és a harcos az A-s vércsoportéi, míg a nomád a B-nek felel meg. Az AB vércsoportú emberek valamelyik A-s vagy B-s alcsoportba tartoznak (mivel az AB vércsoport eleve A és B vércsoportú népek keveredéséből jött létre). A felfedező genotípus egy kakukktojás, amibe bármilyen vércsoportú ember tartozhat (de általában A-s vagy 0-s).

A vadász az emberi őstípus, valahol Afrikában alakult ki, és onnan népesítette be az egész világot, az ősi kultúrát élő mai népek tagjai szinte kivétel nélkül ide tartoznak (pl. indiánok, ausztrál őslakosok). Az ebbe a genotípusba tartozó emberek általában vékonyak, hosszú végtagokkal rendelkeznek, energikusak, heves a természetük. Jó emésztésük van és nagy mozgásigényük, étrendjüknek nagy mennyiségű húst vagy halat kell tartalmaznia.

A gyűjtögető típus rosszabb termőképességű földek, sivatagok környékén alakult ki Afrikában, ahol a gyűjtögetés eredményesebb volt, mint a vadászat. Zömökebbek, rövidebb végtagokkal rendelkeznek, kerekebbek, lelkieleg megértőek, toleránsok. Az ételt rögtön elraktározzák, könnyen elhíznak, ezért alacsony energiatartalmú étrendre van szükségük, de mindenképpen kevés egyszerű cukorra.

A tanár típus már a közel-keleti földműves kultúrák leszármazottja. Általában kemény, inas emberek, akik bár nem túl magasak és izmosak, mégis jól bírják a kemény munkát. Társasági lények, együttműködőek. Növényi étel való nekik, az állati fehérjéket kevésbé tudják megemészteni.

A felfedező típus ősei a kaukázusi korai állattenyésztők között éltek. Izmosak, de lábuk nem túl hosszú, gyakran balkezesek. Szeretik az állatokat, kerülik a konfliktusokat, és általában saját útjukat járják. Nehezen tolerálják a mérgeket és a mesterséges anyagokat, méregtelenítő étrendre van szükségük, és kerülniük kell az élvezeti szereket.

 A harcos típus a háborús növénytermesztő kultúrák (kelták, rómaiak...) gyermeke, ahol elsődleges volt a háborúkban elesett férfiak minél gyorsabb reprodukciója. Általában magasak, fiatalon karcsúak és termékenyek. Optimista természetűek. Növényi étrend a javasolt, fiatalon egészségesek, viszont gyorsan öregednek, könnyen elhíznak és nagyobb esélyük van a rákra.

 A nomád típus az ázsiában kialakult nomád állattenyésztő népektől származik. Jó testfelépítésű, izmos emberek arányos testalkattal, lehetnek magasak és alacsonyak is, széles, szögletes formával. Jól kommunikálnak, a lélek emberei. A tej és a tejtermékek egészségesek a számukra.

Az egészről bővebben egyelőre angolul lehet olvasni a szerző oldalán.

Nagy várakozások előzték meg a Google Chrome OS első bemutatóját, hiszen a Microsoft nagy vetélytársa készült betörni annak fő piacára, és mindenki valami nagy horderejű dolgot várt, amivel tényleg odapörkölnek a világ vezető szoftvercégének. Aztán a bemutató után nagy fanyalgások következtek, és mindenki értetlenkedett, hogy vajon miért gondolják, hogy egy olyan rendszerrel, ami nem csillog úgy, mint a Mac OS, szinte semmit sem tud a Windowshoz képest, és messze nem olyan sokoldalú, mint bármelyik Linux disztribúció, labdába lehetne rúgni. Pedig lehet.
A Google nyilván nem hülye, és nem fogja a nevét adni valamihez, ami láthatóan életképtelen. Az egyik fontos érv a használhatóság. Az emberek nagy része nem akarja életét a számítógép előtt tölteni, nem akar bajlódni a bonyolult, számukra haszontalan funkciókban bővelkedő, könnyen elrontható rendszerekkel.
Sokszor találkoztam már nem számítógépguru ismerőssel, aki egyszerűen csak használni akarta a gépét egy-két egyszerű funkcióra, de nem tudta, mert elállított valamit és nem tudta visszaállítani, vagy vírusos lett a gépe, vagy a sok feltelepített, de nem használt alkalmazás miatt az használhatatlanná vált. Ez a Chrome OS-szel nem fordulhat elő, és ez bizony egy bolondbiztos, egyszerű és ingyenes operációs rendszer lesz, ami a többivel ellentétben gombnyomásra rendelkezésre áll.
A másik fontos faktor az ár, és itt nem egyszerűen arról van szó, hogy egy netbook százezer forintos árából tízezret lehet spórolni azzal, hogy Windows helyett Chrome OS-szel vesszük. Van ugyanis egy csekélység, ami keveseknek szúr szemet. A Chrome OS ugyanis nem csak az Intel és társai processzorain fut, hanem ARM procikkal is elboldogul. Az ARM egy olyan fogalom, mint annak idején a PC volt, egy olcsó, kezdetben kis teljesítményű valami, ami gyors fejlődést mutatva alacsony árával, és egyre növekvő teljesítményével lassan kiszorította az addig elterjedt számítógépeket. Szerintem az ARM architektúrára is valami hasonló sors vár, jelenleg ezeket használják a legtöbb okostelefonban, PDA-ban, navigációs rendszerben, és teljesítményük már összemérhető a gyengébb PC-kével. A processzorokat pedig olyan súlytalan gyártók állítják elő, mint pl. a Samsung, Fujitsu, Nintendo vagy a Sharp.
Szóval én olyan netbookokat vízionálok, amikkel tökéletesen lehet netezni, nem lehet elrontani, csak bekapcsolod, és fent vagy a neten, és 30-40 ezer forint közötti áron lehet őket megvenni. Ilyen áron már szerintem elég sokan vevők lennének rá.
Akkor szedjük össze, mire is használjuk a számítógépet leginkább. Az alkalmi játékra egyre több flashes játékoldal van a neten, ez élből lenyomja a Windows aknakeresőjét, meg passziánszát. A profi játékos pedig inkább konzolt vesz. DVD- és CD-másolásra valószínűleg nem lesz alkalmas a kütyü, ez mindenképpen negatívum, de el tudom képzelni, hogy előbb-utóbb lesz hozzá külső DVD-író webes felülettel. Zenéinket ugyanúgy gyűjtögethetjük netes tárhelyen, viszont a lejátszóra (pl. iPod) felmásolás szintén problémás. Egyszerűbb szövegeket meg tudunk szerkeszteni a weben, és nyomtatni is lehet majd a Chrome OS-szel.
Tehát nem lesz azért annyira rossz ez az oprendszer, a minőségre garancia a Linux alap és a Google név.

Hogy most valami válság van, arról mindenki hallott. Hogy mi az oka? Az átlagember azt fogja mondani, hogy a "hatalmasok" ezt találták ki, hogy ők gazdagabbak legyenek, míg a többi ember szegényebb. A tájékozattabbak valószínűleg Amerikára fognak mutogatni, meg a felelőtlen hitelezést fogják emlegetni. A pénzügyi guruk pedig lufikat emlegetnek, amik a szabályozás hiányosságai miatt alakultak ki. Szerintem mindegyiküknek igaza van, de a valóságnak csak az általuk látott szeletét érzékelik, így ez mind csak részigazság. Megkísérlem leírni, hogy én szerintem mi is történt, és ennek milyen következményei lesznek.
A helyzet az, hogy ez egy pénzügyi válság. Ahhoz, hogy megértsük, hogy ez mit jelent, a pénzt magát kell jobban megismerni. Azt mindenki tudja, hogy a pénz arra szolgál, hogy kényelmesen tudjunk csereberélni: munkánkért pénzt kapunk, amit később mindenféle jóra elkölthetünk. Azt is elvárjuk tőle, hogy megőrizze értékét, tehát hiába dolgoztam én meg ma a pénzemért, elkölteni lehet, hogy csak jövőre, vagy tíz év múlva akarom, és azt szeretném, hogy amin most egy kiló kenyeret megvehetek, azon lehetőleg később is meg tudjam venni azt a kiló kenyeret. Persze ez utóbbi tulajdonság csak egy illúzió, hiszen sokszor előfordult már, hogy sok év félretett pénze rövid idő múlva már csak gyújtósnak volt használható, de a pénzügyi rendszer egyik fő célja ez, hogy egy "kis" romlástól eltekintve a pénz értéke állandó legyen.
Ezt régen azzal próbálták elérni, hogy a pénz köznapilag felhasználható értéket képviselt (pl. só vagy szarvasmarha volt a pénz), később elég volt az, hogy értékét egy viszonylag állandó mennyiségben jelen lévő anyaghoz, az aranyhoz kötötték. Ez volt a helyzet a huszadik század nagy részében a fejlett országokban, míg a fejletlen országokban az előbbiek pénzéhez próbálták több-kevesebb sikerrel kötni a pénzüket (ha nem ment, akkor leértékelték). Itt persze a vezetők simán megtették, hogy ha pénzre volt szükségük, akkor nyomtak maguknak, így aztán nem csoda, hogy minden megtakarítást rögtön megpróbáltak az emberek "kemény" valutára váltani. Ilyen pénzügyi rendszer volt Magyarországon egész a közelmúltig!
Szóval visszatérve a fejlett országokhoz: a rendszer úgy működött, hogy gyakorlatilag fix mennyiségű pénz keringett a gazdaságban, de ez (mint a nagy gazdasági világválság megmutatta) sajnos nem egyenlő azzal, hogy az értéke is fix. Hogy miért? Gondolj csak bele, hogy ha úgy döntesz, hogy félreteszel 1000 Ft-ot jövőre, akkor az a pénz az idén
hiányozni fog a gazdaságból, tehát a többi pénz értéke növekedni fog (kevesebbe fog kerülni pl. egy kiló kenyér), míg amikor elköltöd, akkor korrigálódik.
Ez a hatás persze nagyon csekély, és a sok egymástól függetlenül költekező ember kiegyenlíti ezt az effektust, de ha sokan egyszerre cselekednek, annak már érezhető lehet a hatása. Például ha sokan mennek egyszerre nyugdíjba, és elkezdik felélni a megtakarításaikat, az pénzromlást (inflációt) fog okozni, míg ha többen egyszerre kezdik el a fiókba rakosgatni a pénzt (pl. bankpánik miatt), akkor az pénzfelértékelődést (deflációt) kelt.

Ha pedig egyszer elindul egy ilyen folyamat, akkor az önmagát erősítheti, hiszen ha érezhetően kevesebb a pénz, akkor csökken a vállalati profit, több vállalat csődbe megy, vagy veszteséges lesz, és emiatt egyre többen vonják ki a pénzüket a gazdaságból, vagyis még ott még kevesebb lesz a pénz. Ezt hívják deflációs spirálnak, és ha beindul, és nem állítják meg, akkor mindent maga alá temet, mint a nagy gazdasági világválság alatt (tőzsdepánik, bankösszeomlás, egekbe szökő munkanélküliség...). Persze ez ebben a formában csak egy globális válság esetében állhat elő, mert ha mondjuk csak egy ország van gondban, akkor azt előbb-utóbb a külföldi befektetők pénze szükségszerűen kihúzza a spirálból, viszont egy világválság esetén nincsen "külső" pénz, ami beléphet. Ezért egy egész világra kiterjedő pénzügyi válság sokkal nehezebben áll elő (a sok szereplő könnyebben korrigálja a néhány szereplő okozta kilengéseket), viszont ha egyszer beindul, akkor gyakorlatilag lehetetlen megállítani.
Ez a rendszer egészen 1971-ig kitartott, amikor is az USA úgy döntött, hogy nem köti többé az aranyhoz a pénzét, és egy egészen új rendszert vezetett be, amit máig is használnak minden fejlett országban. A dolog lényege az, hogy a pénzt a bankok állítják elő a hitelt felvevők részére a semmiből, gyakorlatilag korlátlanul, csak megfelelő fedezetet kell mögé rakni (általában egy ingatlant), amit aztán pénzzé tehet a bank, ha az adós nem fizet, így mindenképpen a pénzéhez jut. A pénz értékállóságát egyrészt az adná, hogy hosszú távon kábé ugyanannyi kölcsönt fizetnek majd vissza, mint amennyi új kölcsönt felvesznek, másrészt ha valamiért nem teljesen egyenletes a dolog, az alapkamat változtatásával az állam tudja szabályozni a hitelezést.
Az alapkamat az a kamat, amit az állam fizet a pénzre (kötvényekre), és ez közvetlenül befolyásolja azt, hogy a bankok mennyi kamatot kérnek a hitelekre. Vagyis ha megemeli az alapkamatot, akkor csökken a hitelfelvétel, így csökken a pénz mennyisége is, ha pedig lejjebb viszi azt, akkor több lesz a pénz.
Ez ilyen egyszerű...
Ha ez ilyen egyszerű volna, akkor most nem állnánk így. Mert ez a fránya alapkamat úgy tűnik, hosszú távon egyre csak csökken. Csökkennie is kell, hiszen az országok általában egy alacsony, de pozitív inflációt céloznak meg. Azaz nem szeretnék, ha gyorsan romlásnak indulna a pénz, de azt sem, ha negatívba csúszna, hiszen ha defláció van, akkor nem éri meg befektetni, és rögtön jönnek a csődök, munkahelyek szűnnek meg, stb. De ahhoz, hogy mindig infláció legyen, folyamatosan növelni kell a pénz mennyiségét, amit hosszú távon csak kamatcsökkentésekkel lehet elérni.
És itt jutunk el a dolog csattanójához: az alapkamatot nem lehet nulla százalék alá csökkenteni. Hmmmm, mennyi is most az alapkamat az USÁ-ban, Kanadában, Svájcban, Svédországban és Japánban? Kábé egy nagy zérus. Akkor most mi is lesz? Rövid távon fogalmam sincs, mert a legtöbb helyen nemrég csökkentették ekkorára, viszont 4-5 éven belül már tuti ez sem lesz elég a pénzkínálat fenntartásához, és akkor jön a feketeleves. Csak a drasztikus beavatkozás mentheti meg a rendszert az összeomlástól.
Ha ugyanis nem viszik lejjebb az alapkamatot, akkor előbb-utóbb elfogynak az új hitelfelvevők, és már nem fog növekedni az összhitel (ami az összpénz is) mennyisége, sőt csökkenni fog. A pénzmennyiség csökkenése viszont deflációt okoz, ami gazdasági visszaesést és deflációs spirált indít el. És ezt a folyamatot csak kamatcsökkentéssel lehetne megállítani, azt viszont 0%-os kamatnál már nincs hova csökkenteni. És ekkor a gazdaság összeomlik.